Kőszeg környéke

Növényvilága

Kőszeg város környéke természetföldrajzi szempontból két részre osztható. A várostól nyugatra és délre helyezkedik el a Kőszegi-hegység, melyet keletről Kőszeg-hegyalja szegélyez. A két területen eltérő növényvilágot találunk. A Kőszegi-hegység legmagasabb részét erdők borítják. Az 500-800m magas hegyvidéken elsősorban bükk, kocsánytalan tölgy, erdeifenyő, lucfenyő, vörösfenyő, gyertyán- és szelídgesztenyefa fajokat találunk. Az erdők talaja a kristályos-palák alkotta alapkőzet és az évi 800-900 mm csapadék hatására általában erősen savanyú. Ezt a talajt kedveli a fekete és a vörös áfonya, a csarab és a mohák különböző fajai. Helyenként a ritka tőzegmohával is találkozhatunk. Hazánkban a Kőszegi-hegység területén található a legtöbb olyan növény, mely az Alpok hatását jelzi. Közülük néhány Magyarországon csak itt fordul elő. Ilyenek például: a hegyi lednek, a tavaszi pimpó, a hármaslevelű kakukktorma és az alpesi tarsóka. Jellegzetes nyugat-dunántúli növény a ciklámen. Ősszel virágzik a hegység egyik legszebb virága, a fecsketárnics. Kőszeg-hegyalján egykor kiterjedt rétek és gesztenyeligetek voltak. A valamikori óriás gesztenyefák napjainkra egy gombabetegség miatt elpusztultak. A réteknek egy részét felszántották, jelentős részük pedig beerdősült. A megmaradt rétterületek legnagyobbikán, a kőszegi Alsóréten találjuk a fehér sáfrány egyetlen magyarországi állományát. Itt él továbbá több orchidea-faj, az alpesi rétek sárga virágú növénye, a zergeboglár, valamint a gyapjúsások két faja. A hegyoldalon található kaszálórétek és a kaszáló gyümölcsösök, szintén sok érdekes növényt rejtenek. Előfordul itt az őszi fűzértekercs nevű apró orchidea, a szibériai nőszirom és az osztrák tárnicska.

 

Állatvilág

Kőszeg környékén, a Kőszegi-hegység földrajzi fekvése, hegy- és vízrajzi adottságai, éghajlata hatására sajátos állatvilág alakult ki. Az itt kialakult fauna fajai között találunk kis számban olyanokat is, melyek hazánk területén nem, vagy csak ritkán, szórványosan fordulnak elő.
A Kőszegi-hegység gazdag rovarfaunájának tagjai közül kiemelten említhetjük a törvényesen védett szarvasbogarat, mely erdeink fáinak nedvével táplálkozik.
Erdeink talaján rov
arokra vadásznak a különböző futrinkák és bábrablók. Cincéreink között a daliás cincér és a nagy hőscincér a legfeltűnőbb. Vadvirággal hímzett rétjeinken az imádkozó sáska lesi rovarzsákmányát. Felette színpompás lepkék táncolnak. Többek között a nappali pávaszem, a nagy rókalepke és a kis rókalepke; a pillangók közül a sárga-fekete mintázatú, faroknyúlvános fecskefarkú lepkék és kardoslepkék. A Velem község felé vezető Terv-utat szegélyező gyalogbodza virágait tömegesen lepik el a tarkalepkékhez tartozó nagy gyöngyházlepkék. Jóval kisebb számban találjuk egyik legszebb tarkalepkénket, az admirális lepkét. A Gyöngyös patakból táplált Malomárok köves medrében a kecskerákok találtak búvóhelyet, míg a halak közül, kristálytiszta, gyökerek, sziklák között bujkáló hegyi patakjainkban élnek a sebes pisztrángok, melyek Gyöngyös patakunkban – sajnos – már csak gyér számban találhatóak. Itt inkább a domolykó, a szivárványos ökle és a védett kövi csík fordul elő. A kétéltűek 12, a hüllők 7 fajjal képviseltetik magukat környékünkön. A kétéltűek osztályának hegyvidékünkre jellemző faja a foltos szalamandra. A békák rendjének tagjai közül említésre méltó a sárgahúsú unka, a barna varangy és a zöld varangy, az erdők bokrain élő zöld levelibéka, a barna halántékfoltos, békáink közül a leghosszabbat ugró erdei béka és a gyepi béka. A hüllőkhöz tartozó gyíkok alrendjéből még elég gyakori a lábatlan gyík. A fürge gyík hegyi rétjeink és az erdőszélek lakója, míg legnagyobb gyíkunkkal, a zöld gyíkkal sajnos már csak ritkán találkozhatunk fűvel benőtt, sziklás hegyoldalainkon. Külön meg kell említenünk a ritka elevenszülő vagy hegyi gyíkokat, melyek a Velem község felé vezető Terv-út mentén húzódó napsütötte sziklákon találnak maguknak megfelelő élőhelyet. A kígyók alrendjéből a félhold alakú sárga halántékfoltos vízi siklók általánosan elterjedtek, míg a rézsiklók és az erdei siklók jóval kisebb számban fordulnak elő.
Mérges kígyók az eddigi megfigyelések szerint a Kőszegi-hegységben nem élnek. A madárvilág több mint 167 faját figye
lhetjük meg területünkön.

Ritka és védett madarunk, a fekete gólya is fészkel a Kőszegi-hegységben. Vonuláskor előfordul a nagy lilik és a vetési lúd. Ragadozó madaraink közül a darázsölyv, a héja, a karvaly, az egerészölyv, a halászsas, a vándorsólyom, a szirti sas, a vörösvércse találhatóak meg a környéken.
A tyúkalkatúak közül megemlítendő a ritka siketfajd és a császármadár.
A harkályalkatúak közül a szürke küllő átvonuló faj, míg a fekete harkály környék
ünkön fészkel. Előfordul a háromujjú harkály is. Énekesmadaraink közül elvétve jelenik meg a kormos varjú. Erdeinkben rendszeresen fészkelnek a fenyves cinegék és a búbos cinegék. A rigófélék közül megtalálhatjuk a vízirigókat, az örvös rigót, szőlőrigót, fenyőrigót, léprigót. A tavaszi erdő madárkórusának dalosai közül élnek itt fülemülék, poszátafélék, királykák, keresztcsőrűek. Madarainkat pusztítani, fogságban tartani, fészkelésükben zavarni, fészkeiket megrongálni, tojásaikat, fiókáikat kiszedni, elpusztítani a fennálló rendelkezések értelmében tilos! Az emlősök környékünkön vadon élő 40 faja közül a rovarevők rendjéből 3 cickányfaj végzi hasznos tevékenységét a hegység erdeiben: az erdei cickány, a törpe cickány és a keleti cickány. Az ugyancsak védett denevérek rendjéből 5 faj vadássza a szürkület után repülő rovarokat. A rágcsálók közül említhetjük az erdei pockot a csalitjáró pockot, a sárganyakú erdei egeret, a mogyorós pelét és a nagy pelét. A ragadozók rendjét képviseli erdeinkben a nyuszt, a borz, a nyest, a hermelin és a menyét. E ragadozók elsősorban az apró rágcsálókat, a pockokat és az egereket pusztítják, ezért legtöbb fajukat a törvény védi! A párosujjú patások rendjéből a vaddisznó ma már általánosan elterjedt vadnak számít. Erdeinken és az ezekkel szomszédos réteken, mezőkön egyaránt megtalálható az őz. A gímszarvas erdeink állandó lakója lett.
Többször megjelenik nálunk a zerge is, azonban a nyugatról átjövő zergék nem maradnak területünkön, hanem visszahúzódnak Ausztriába.

 

Mikroklímája

Az éghajlatot az erősen szubalpin klíma jellemzi. Ennek velejárója a viszonylag enyhe tél, a mérsékelten meleg nyár és az évi magas csapadékmennyiség. A csapadék éves mennyisége évi 800 mm körül van, de elérheti az 1000-1100 mm-t is. A napsütéses órák száma nem éri el az évi 2000 órát.  

Landschaftsschutzgebiet Kőszeg

Pflanzenwelt

Die Umgebung der Stadt Kőszeg kann nach matergeographischer Anschaunug in zwei Teile Geteilt werden. Diese sind das Kőszeger Gebirge und um den Fuß des Gebirges gelegene, Kőszeghegyalja genannte Gegend. Beide haben verschiedene Pflanzenwelt.Das Kőszeger Gebirge ist der östlichste Ausläufer der Alpen. Die hier am häufigsten vorkommenden Gesteinsarten sind der kalkhaltige Glimmerschiefer, der graphitische Schiefer sowie der Kalk – und Quazphyllit.Das Klima ist frei von Extremitäten. Die fahresnormaltemperatur liegt unter 9o C, die Quantität des Niederschlages ist erheblich: sie übersteigt 850 mm pro Jahr. Dank der Günstigen Einwirkungen der Alpen ist die Pflanzenwelt des Kőszeger Gebirges außerordentlich reich. Der überwiegende Teil des Landschaftschutzbezirkes – mehr als 85% - ist waldbedeckt. In den 500-800 m hohen Regionen befinden sich Buchen-, Kiefer-, Tannen-, Fichten-,
Lärchen-, Hagebuchen - und Wintereichenwälder. Die versauerten Flecke des Waldbodens werden durch die Anwesenheit des Weißmooses, der Heidelbeere, der Preiselbeere und des Heidekrautes angezeigt. An dem Bachufern entlang erblickt man die Polster des Topfmooses. Zahlreiche Pflanzenarten kommen in Ungarn ausschließlich im Kőszeger Gebirge vor, u. a. das Frühlings – Fingerkraut, die Berg – Platterbse, das Voralpen – Täschelkraut, das Klee-Wiesenschaumkraut.
Charakteristische Pflanzenarten sind noch das Alpenveilchen und der im Herbst blühende Schwalbenwurzartige Enzian .
Am Fuße der Berge waren früher große Wiesen und Edelkastanienhainen. Die Jahrhundertalten Edelkastanienbäume sind infolge der schweren Endothina parasitica-Epidemie fast ausnahmslos abgestorben. Die Wiesen wurden zum Teil Acker. Auf dem sogenannten "Alsórét" befindet sich der einzige naturliche einheimische Vorkommensort des Weißen Krokus. Im Mai blüht da die wundervolle Trollblume.

Das Landschaftsschutzgebiet Kőszeg wurde im Jahre 1980 gegründet.

szibériai.gif (90343 bytes)

Vissza